Mi nem unjuk a banánt! Banános sütemény receptek

A banánkenyér az 1929-es nagy gazdasági világválság idején vált népszerűvé Amerikában, amikor senki sem dobott ki semmiféle ételt. Ezzel egy időben jelent meg a sütőpor és a szódabikarbóna is, amelyek nélkülözhetetlenek a banánkenyér elkészítéséhez.

A banán hamar túléretté vált, ezért nehezen lehetett szállítani. Észak-Amerikában ezért egészen a XX. század elejéig kevés banán volt elérhető, és azt is főként sütikhez, pudingokhoz használták.

Egyrészt a gazdasági világválság miatti takarékosság, másrészt az, hogy a banánkenyér általában gyorsan elkészíthető. A sütőpor és szódabikarbóna széles körű elterjedése szintén hozzájárult a népszerűségéhez.

A leggyakoribb kiegészítő a csokidarabok, de kerülhet bele baracklekvár, ananász, szárított narancshéj vagy akár szezámmag is – a variációs lehetőségek szinte végtelenek.

A banán két nagy előnnyel jár: egyrészt jó állagot ad a tésztának, másrészt természetes édessége miatt kevesebb hozzáadott cukrot kell használni a receptben.

A banán gazdag káliumban és magnéziumban, amelyek jótékony hatással vannak a csontokra, a vérnyomásra és a szívre egyaránt.

Nem, a banán sokféle süteményhez felhasználható! Készíthetünk belőle muffint, egzotikus tortát, keksz-golyót, vegán banános palacsintát, banános kókuszgolyót, sőt pitét is.

Itthon a banánkenyér még nem annyira elterjedt, mint Amerikában, de a banán egyébként gyakran szerepel a hazai sütireceptekben is.

A XX. század elején Észak-Amerikában a banánt elsősorban sütik mellé és pudingokhoz használták, mivel a gyümölcs szállítása és tárolása akkoriban még komoly kihívást jelentett.

Az, hogy a nagy gazdasági válság idején minden alapanyagot hasznosítani kellett, így a túlérett banánból is valami finomat készítettek. A szakácskönyv-írók az új alapanyagokat – sütőport, szódabikarbónát – ötvözték a banánnal, és megszülettek az első banánkenyér receptek, amelyeket aztán újabb és újabb banános finomságok követtek.